Ugrás a fő tartalomra

A hét bűn // BTS - Bűnösök

"Kapzsi voltam, ez volt a vesztem."

◇◆◇

"Porban járó aljadékok mocskos lába alá esve piszkolódott be kevély lelkem."

◇◆◇

"Testem volt bujaságom legnagyobb megsínylője, mégis hajszoltam az élvezeteket, míg eszem nem veszett tőle."

◇◆◇

"Haragudtam a világra. Megbocsátani? Sosem tettem - végül a világ sem bocsátott meg nekem."

◆◇

"Miért van másnak több, mint nekem? Miért jobb másnak, mint nekem? Mindenre irigykedtem, aztán nem lett végül semmim sem."

◇◆◇

"Dolgozni? Azt meg minek? Élni? Hülyeség."

◇◆◇

"Számhoz többet ért alkohol, mint abból jött volna értelmes szó, imbolygó világ torkos bűnöse voltam, ittam én, ameddig bírtam."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Overdose // Yoongi x Jimin - 10. rész

Elérkezik végre a nap, amit tulajdonképpen senki nem várt: Yoongi elhagyhatja a kórházat, innentől ismét szabad és azt csinál amit akar. Ám a férfinak semmi teendője, most se, mint soha máskor, így már azon gondolkodik, mikor kerül vissza, ahelyett, hogy azon agyalna, hogyan is élhetne normális életet - ismét minden a káros szenvedélyei körül fognak forogni. Így hát hazaindul, oda, amiről nem is tudja, hamu már az egész, tulajdonképpen nincs is hova hazamennie és ennek a súlyát tartja vállán az orvos, az a bolond, aki ott áll a parkolóban, ott ül kocsijában és nézi, hogy eddig betege, most már csak ismert személy mikor lép ki. Mégis melyik épeszű ember játszik taxist és furikázza azt, aki melegebb éghajlatra kívánja és ezt nem is titkolja? Ráadásul miért viszi oda, ami nincs is? Hiszen csak Jimin tudja kettejük közül, hogy a tűz csak a lángok martalékát hagyta maga után. Mégis arra fele haladnak. Nappeun negyed. Nem véletlenül hívják így, elég pár percet ott tölteni, kis idő múltán az ...

Reménnyel // Hoseok x Jimin - Angyal

"Halkan jön karácsony... - adventet követve. Mosoly leng paláston, mit angyal ejtett le. Csillog rajt már a hó - ezer égi csillag. Nevetni volna jó, énekelni vígan. [...]" Balassa Katalin - Advent négy angyala (részlet) Hoseok nagyot nyújtózva fordult jobb oldalára, ahol egy kis angyal szuszogott édesen fejével karján, hosszú pillái akár árnyékot is vethettek volna pirospozsgás orcájára, melyeket a férfi naphosszig apró csókokkal hintene be, simítaná, érezné a hibátlan bőr selymességét. Békésen, egyenletesen vette a levegőt a Hoseok számára legszebb műalkotás, képes volt elveszni látványában, hiába lehet e látvány részese minden nap, mindig új csodaként tekint rá, miközben próbálja elhihetni magával, Jimin az övé, szerelme általa viszonzásra kerül, szereti őt és párja úgyszint. Ha csak ketten lennének a világon, akkor is boldog lenne, ha nem a legboldogabb. Csak Hoseok és Jimin lenne, nem lenne problémájuk, minden másra pocsékolt minutumot csakis egymásra ...

Reménnyel // Hoseok x Jimin - Vörös könnyek

Sokan voltak Szöul egyik legismertebb festészeti múzeumában, az emberek néhány képnél akár egymás hegyén-hátán is átgázoltak, csak hogy megnézhessék azt, mintha amint az óra egészet mutatna, lába kelne minden műalkotásnak. Pedig természetesen nem így volt. Minden festmény, függetlenül annak színvilágától, vagy éppen a rajztechnikától, helyükön csendben mondtak ezer szót, regéltek hosszasan. Voltak olyanok, akik ezeknek hangot adva dolgoztak a múzeumban, egy ilyen volt Jung Hoseok is, a létesítmény egyik idegenvezetője, kinek minden műalkotás egy meséskönyv volt, olyan, amit sosem un meg és ugyanolyan lelkesedéssel mesél másoknak róla. Hoseok, mióta eszét tudja, a művészetnek élt, azon belül is a festészetnek - habár tehetsége nem volt hozzá. Ő csak csodálta a művészek alkotásait, és beszélt róluk, hallgatósága pedig emberek ezrei voltak. A férfi szerencsés volt, hiszen azt tehette, amit akart, olyan munkája volt, amit tiszta szívéből szeretett. Naponta kismilliószor járta körbe a múzeu...