Hoseok szokásos helyét elfoglalva gyújtott rá már előzőleg elővett cigarettájára. Amint a dohány és papír érintkezett a mindent perzselő tűzzel, füst homályosította a férfi látását, de az általa műalkotásnak vélt alak még a sűrű gomolyfelhőn keresztül is vakította Hoseokot. Egzotikus, erotikus műalkotás, melynek külsejének egy festmény, egy szobor nem volt méltó ellenfele. Hoseok nem gyűjtötte a műtárgyakat, de ezt a kincset hazavinné, csak magának akarja, hogy csak ő csodálhassa. Ezt teszi mióta feltűnt neki Ő, ki figyelmét úgy rabolja el mindig, mint egy macska, egy fekete macska, mi az Istenek mellett él és figyelmet követel. Tovább akarja ezt csinálni. Csodálni, de úgy, hogy Ő csak az övé. Nem bámulja más, nem élvezi más látványát. Hoseok bosszút akart állni fekete Macskáján, amiért ellopta figyelmét, tán eszét is, amit a férfinak nem állt szándékában odaadni.
Hoseok ereiben meg-meghűlt a vér, mikor régóta kiszemelt prédája néha mámorító pillantásával ajándékozta meg, hogy a következő pillanatban ravasz mosollyal forduljon a többi szemlélőhöz. Ki nem mondott vadászat volt ez egy incselkedő áldozatért, kiről senki nem tudja, tán alattomosabb, veszélyesebb, mint a székükön mocorgó fenevadak. Hoseok nem bánta volna, ha báránybőrbe bújt farkasa igazán megvillogtatja csillogó fogait, hogy azokkal a férfi bőrébe harapva adja Hoseok tudtára élvezetét. Mocskosabbnál mocskosabb gondolatokkal ködösített agyában csak még inkább megerősödött az elhatározás, megszerzi Őt, kerüljön bármennyibe. Egy éjszaka, mely akkor lelassulna, hogy érezze kiszemeltjét, mint eddig soha, hogy a Földön maradva mocskos hangok közt lépjenek át a gyönyör kapuján, egyszer akarná ezt, de tenne arról, Macskája utána csak Hoseokkal teli gondolatokkal várja, mikor kapja meg újra ugyanazt, mint első, de nem utolsó alkalommal.
Hangos volt a zene, mire édes Macskája táncolt, Hoseok mellkasában lüktetett a basszus, szíve pedig torkában. Mióta eszét tudja, a táncnak élt, imádta csinálni, csakúgy, mint nézni és bár már rengeteg produkciónak lehetett nézője, az éppen nem olyan messze táncoló műalkotásához egyik sem ért fel, még csak a közelében sem voltak. Egész lénye táncolt, ruhával takart, de így is kivehetően gyönyörű teste, arca, melyet Hoseok a végtelenségig bámulna, minden a zenére mozgott úgy, mint senki más. Jimin táncosnak született. Tehetséggel ehhez a szórakoztatáshoz, de nem erre az életformára. Tudását, adottságait színpadon mutatja meg, ami körül nem zsűrik ülnek, nem táncosok nézik, füst lengi körül, nem effekt ez, égő cigaretták káros eredménye. Porban csillogó gyémánt.
Hoseok bal térdére téve jobb bokáját dőlt hátra egy kényelmesebb pozíció reményében, hogy a gyönyörű táncosa - ki még nem az övé, elméjét homályosító szégyentelen táncát zavartalanul élvezhesse. A látvány egy labirintus volt, miben a férfi egy helyben ülve veszett el egyre jobban, ám nem bánta, sőt, még inkább el akart merülni, akárcsak a Macskában, de messze még a cél, Hoseok szépen sorjában akart haladni. Biztos volt benne, a táncos átélt már sok mindent, részese volt rosszban, jóban is, a férfi pont ezért akarta neki megmutatni a legjobbat. Miként Jimin kápráztatja el Hoseokot, hasonlóképp akarja Hoseok elvenni annak eszét.
Jimin haja fekete volt, tán feketébb, mint az éjszaka, minek sokat látó szeme és néma szája lenne kettejük lepedők közt folyó táncának egyetlen szemtanúja. Ezek a sötét tincsek tapadtak gyönyörű arcának hibátlan bőrére, homlokára lágyan terült haja lógott Jimin szemébe, ami még inkább ínyére volt Hoseoknak, még jobban imponált nézőjének. Hányszor fantáziált már Jung Hoseok arról, hogy Park Jimin egyszer végre miatta zihál, miatta fárad ki, miatta szántják fel tökéletes bőrét csillogó cseppek. Úgy, ahogyan mindig látja előadásainak végezetével. Hoseok táncra hívná Macskáját, táncra, minek utolsó mozdulatai más eredménnyel szolgálnának, valami sokkal jobbal, sokkal emlékezetesebbel, mint egy aranyérem vagy elismerő vastaps.
A légkört harapni lehetett volna Hoseok körül, kinek annyi minden hatott idegeire, érzékeire, hogy már egy ideje agya sem funkcionál a megszokott módon. Működik még egyáltalán? Nem is érdekelte, egy szemernyit sem.
A Macska mozgása egyszerre volt kecses, éles, erős és lágy, egy testben egyesült rengeteg minden, ami a külső szemlélő józanságát játszi könnyedséggel képes elűzni. Ki nem mondott rajongója, Jung torkán a maró alkohol hirtelen rossz útra tért, köhögésre késztetve a férfit, mikor szemérmetlen táncosa kéjesen vezette végig a sötét rúdon hosszú nyelvét, tekintete, mely Hoseok figyelmét ismét magával ragadta, alighanem az őrület szélére sodorta nézőjét. Fejét lágyan csóválva vigyorodott el mocskosan Macskája pimaszságán, hitt a szemének, hogy egy ilyen isteni teremtény akarja elvenni már alig-alig józan eszét, miközben muszáj volt meggyőznie önmagát, igaz, amit lát. Millió alkalom után is képes a jelenség elkápráztatni Hoseokot és tudja, nem lesz ez másképp soha.
Szinte már piros, dús ajkakkal áldotta meg a sors Jimint, amik halvány görbületben végződtek, amint lelépett a színpadról, ezzel sok, kíváncsian csillogó szempárra csalódottságot hintve. Hoseok egy pillanatra sem vette le szemét prédájáról, kinek fekete öltözete valamelyest elrejtette őt a tömegben. A férfi nem izgult, nem esett kétségbe, hiszen tudta, a Macska merre megy. Mindig ugyanaz a forgatókönyv: bőrkabátját magához véve megy ki a táncos cigizni, miután szűkös helyzetbe sodort jó pár kíváncsi szemlélőt.
Hasonlóképpen tett Hoseok is, felkapva kabátját indult meg áldozata felé, akár egy éhes vad, lábait elhatározása hajtotta, ma elkapja végre kiszemeltjét, ebbe senki és semmi nem avatkozhat bele.
Kint a levegő az éjszaka kései óráira hivatkozva hűlt le, ezt érezte Hoseok is bőrén az apró szédülés mellett, amit a friss levegőre való kilépés idézett elő fejében, amint tüdejébe a csípős hideg szökött be a benti fülledt alkoholszagban terjengő légkör helyett. Hangtalanul lépkedett előre, mígnem megpillantotta Jimint a bejárattól nem messze álló utcai lámpa tompa fénye alatt, amint az fejét lehajtva tett aprócska lépéseket erre-arra, ujjai közt hanyagul tartva az égő cigarettát. Talpig feketében burkolózva lénye még így is fényesen csillogott Hoseok szemeiben, egy csillag volt, mi egyre közelebbinek látszik, valami elérhetetlennek tűnő közeli szépség. Megjelenése, aurája ezekben a percekben más volt, hasonló, de mégsem ugyanolyan, mint mikor a színpadon van. Ha Hoseok nem tudná, ki ez - ami a foglalkozását illeti - könnyedén hinne abban, egy egyszerű, nemes lelkű fiatal, ki reggel felkel, iskolába megy, délután pedig egy kávézóban görnyed házi feladata felett. Ám Ő egy angyalnak álcázott ördög volt, ha nem maga a Sátán fia, kivel Hoseok annyira szeretne bűnbe esni, ennek nem megtörténtét gondolná ő az emberiség bűnének, hisz szinte már teljesen biztos volt abban, hogy ez az ördögi Macska által olyan gyönyörben lenne része, miben talán eddig még soha.
Hoseok a téglafalnak dőlve volt egyelőre csendes csodáló. Jimin pedig anélkül, hogy tudná, itt is közönsége van, csendesen szívta cigijét halványan dideregve, amiért a hideg teste átöleli felizzott testét és nézte ahogyan cigijének füstje felszáll, majd eltűnik. Ő is ezt szerette volna, eltűnni innen, ne lássák többet az emberek, nevét ne ejtse ki többé egyetlen nyálas száj sem, csak eltűnni akart, megszűnni.
Rövid ujjaival felszisszenve kezdte dörzsölgetni bal combját, ami az utóbbi időben egyre többször fájdult meg, okát nem tudta, de nem is érdekelte, csak azt akarta, hogy múljon el. Ezek a mozdulatok viszont igencsak tetszettek a távolból leselkedő Hoseoknak, fantáziája egyből életre kelt, miként foghatná ő azokat a vastag, feszes combokat, körmeivel vörös csíkokkal tarkítaná, bele is harapna, kóstolná a finom bőrt, vagy éppen azok fonódnának dereka köré, bánná is ő, csak már érezhetné. De nem akart semmit elsietni, még várt egy kicsit, mielőtt kilép a fal takarása mögül.
A Macska sóhajtva ült le a lámpa tövébe, karjait térdein pihentetve emelte fejét a sötét ég felé, szemeit lehunyva engedett ki újabb adag levegőt, mi apró gomolyfelhőben távozott, hasonló sorsra jutva, mint a bűzrúdja füstje. Nyakára ezzel tökéletes rálátás nyílt, a gyönyörű nyakára, mi mintha kiabálna, nedves csókokkal hintse be Hoseok, fogával karcolja azt, fogja közre ujjaival, nyomja úgy az ágyneműbe Őt és tegye a magáévá szégyentelenül. Jimin nem is volt tisztában azzal, minden szimpla mozdulata az őrületbe kergeti figyelőjét.
Hoseok egy idő után kabátja zsebébe rejtve kezeit közelítette meg a csendben ülőt, ki mikor közeledő léptek tompa hangját hallotta, kíváncsian emelte fel kék kontaktlencsével takart íriszeit. Egzotikus, szinte már természetfeletti látványt nyújtott, amint sötét lényét majdhogynem világító szemei megtörték, fenséges pillantásait ezzel még inkább a magaslatokba emelve. Így még még inkább hasonlított egy macskára. Hoseok látta már igazi szemszínét is, de ez a megjelenés, különlegesség megbolondította. Egyre nehezebbé vált számára, hogy uralkodjon állati ösztönein, hogy magáévá ne itt, a világ szeme láttára tegye. Bár, nem érdekelné, a legkevésbé sem, sőt, büszkeséggel töltené el, ha látnák, milyen műalkotás birtokosa, milyen gyönyörű hangokat tud kicsalni belőle. Hiszen Hoseok biztos volt abban, is Macskája élvezettel teli hangja szebb, jobb hallgatni, mint bármi mást ezen a világon - bármit megtenne, csak hogy hallja.
Már egészen közel került célpontjához, rálátása megváltozott, a lámpa is más szögből szórta rá fényes sugarát, így más perspektívából csodálhatta Őt. A izzadságcseppek, mik még a benti tánca végett díszítették bőrét, nagy része már eltűnt, de néhány még mindig gyémántként csillogott bőrén, luxus, drága, sőt, megfizethetetlen kincsnek ábrázolva ezzel viselőjét.
Hoseok szíve dübörgött mellkasában, és a tény, hogy Macskája szája centikre van az ő ékességétől, miután megállt előtte, nem segített abban, hogy a forróság, melyet magában érez, lecsillapodjon egy kicsit is. Ez látszott is rajta a külvilággal szemben, de takarni nem is akarta, hiszen az is szemtanúja volt, aki okozta.
Jimin féloldalas vigyorral pillantott fel szempillái alól Hoseok árgus szemeire, megformálva a szavakat dús ajkaival.
- Szép sátor - szökkent fel szemöldöke, hangja egyszerre volt játékos és alattomos. Tudta ő, mikre képes, tudta ő nagyon jól.
- Örülök, hogy tetszik - bólintott egyet Hoseok szintén mocskos vigyorra húzva ajkait, melyekbe mélyen mélyesztette fogát, mikor Macskája tekintete ismét férfiasságára terelődött. Lassan guggolt le Jiminhez, így szemtől-szembe kerülve egymáshoz. Mindkettejük szemében csillogott valami, valami sötét, mégis csillagokhoz hasonló - Mondd csak szépségem, máshoz is értesz-e annyit, mint a tánchoz?
- 121 ezer wonért* a csillagokat is lehozom neked - lehelte Jimin Hoseok ajkaira, mit csak ketten hallhattak, bár más nem is volt jelen rajtuk kívül. Hoseok reakciója Jimint újabb magabiztos vigyorra késztette.
- 121 ezer? - ismételte a férfi felvont szemöldökkel.
- Tán nem érek neked annyit? A jelenlegi állásod nem ezt mutatja - kuncogott fel Jimin.
Hoseok hümmögve túrt az előtte lévő fekete hajába, ezzel kiseperve annak szeméből a tincseket, lassan vezette végig ujjait a puha hajkoronában, továbbra sem akart semmit elkapkodni. Már így is közelebb volt céljához, mint eddig valaha, de esze ágában sem volt itt megállni. A haj, melyet gondolataiban már sokszor tépett, miközben testük szinte egybe olvadva mozgott egyszerre, pont ugyanolyan selymes, tépni való volt, mint minden alkalommal, mikor agyán átgördültek a képek. Ennek fényében bele se mert gondolni, az extázis, a bódító érzés, Macskája szűk forrósága a valóéletben milyen mennyei lehet. Meg akarta tapasztalni, minél hamarabb.
- Hogy megérsz-e nekem ennyit? - hümmögött ismét, és hajából kivezetve ujjait az előtte ülő ajkaira simított, lágyan, de annál követelőzőbben érintve a bársonyos párnákat, melyeket már most hevesen csókolt volna. Jimin félig nyílt ajkakkal és lehunyt szempillákkal fenséges látványt nyújtott, mindezt megszépítve egyenletlenül, mégis rendezetten álló hajával, ami Hoseok hosszú ujjai befolyása miatt álltak úgy. A férfi több ilyen nyomot akart hagyni Macskáján, megszakítva a bőr tökéletességét, foltokkal akarta díszíteni, vörös csíkokkal, hogy másnap mind szótlanul árulkodjon az előző este eseményeiről. - Többet is.
Jiminről sütött a büszkeség valamilyen formája, miközben a meglepettség is szétáradt tökéletes testében. Az előtte guggoló férfinak ingyen megtenne bármit, de lelkét melengette a tudat, hogy a férfi még pénzt is áldozna rá, csakhogy megmutassa, mit tud. Értékesnek hitte magát, habár ez csak még jobban aláásta emberségét, ám jelen pillanatban semmi nem érdekelte.
Hoseok mélyeket szippantott a levegőből, mely most Jimin illatától volt más, mint eddig, férfias kölnie és a cigi szaga olyan elegyet képzett, ami akár egy kábítószer, úgy hatott Hoseok érzékeire. Nem tudott betelni a Macskával.
Lassan csusszantak le ujjai Jimin nyakán egészen mellkasáig, mire a bőrkabát alatt lévő lenge fekete ing kivágása tökéletes rálátást biztosított. A bőr, minek tapintása jobb volt, mint a legdrágább selyemé most nyirkos volt az odaszáradt izzadságtól, mellkasa lassan de nagyokat emelkedett, ezzel érzékeltetve érintőjének, gazdájának az érzéki érintések tetszenek. Hoseok eddig egyszer látta Macskája felsőtestét, anélkül, hogy bármi takarja, akkor is észveszejtő táncát járta, a látvány ezidáig nem kopott, a férfi elméjébe vésődött, egy piktogram volt, minek jelentése egy volt: a táncos egy műalkotás. Rengetegszer ismétlődött ez Hoseokban, nem tudta más jelzővel illetni Jimin szépségét, lehetetlennek tűnt, hogy létezzen egyetlen egy szó, ami pontosan leírja a látványt.
- Gyere - szinte suttogta a Macska hirtelen, miután megragadva Hoseok csuklóját megállította azt mindennemű mozgásban. A csukló tulajdonosa meglepetten emelte rá tekintetét, de szóbeli választ nem kapott, már csak arra eszmélt fel, hogy a Macska sürgetően húzza maga után egy, a bár eldugott szegletében lévő helyiségbe, melynek zárja halkan kattant, amint Jimin bezárta azt.
- Nocsak, újabb produkció? - vigyorodott el Hoseok mellkasa előtt keresztezve karjait. A férfit meglepte a nála kisebb reakciója és viselkedése, hiszen nem úgy történtek az események, ahogyan ő tervezte. Felesleges volt mindenféle győzködés, mindenféle cselekedet, Jimin felülírva mindezt vetette oda magát a vadásznak.
- Ma este én leszek a tánctér, te pedig a táncos - lépett közelebb hozzá a másik, akárcsak egy macska. Nem hiába aggatta rá Hoseok ezt a becenevet. Ravasz de kecses mozgása, titokzatos, ugyanakkor figyelmet követelő tekintete, vékony, formás alakja mind egy gyönyörű macskává tette Őt.
Míg az épület minden szegletét a DJ által kevert zene töltötte be, míg a már részeg, vagy még csak kótyagos emberek mozogtak a tánctérben, addig ebben a szobában felejthetetlen tánc folyt, Jimin zenéje árulkodott Hoseok ritmusáról.
*Körülbelül 30 ezer forint.
Hoseok ereiben meg-meghűlt a vér, mikor régóta kiszemelt prédája néha mámorító pillantásával ajándékozta meg, hogy a következő pillanatban ravasz mosollyal forduljon a többi szemlélőhöz. Ki nem mondott vadászat volt ez egy incselkedő áldozatért, kiről senki nem tudja, tán alattomosabb, veszélyesebb, mint a székükön mocorgó fenevadak. Hoseok nem bánta volna, ha báránybőrbe bújt farkasa igazán megvillogtatja csillogó fogait, hogy azokkal a férfi bőrébe harapva adja Hoseok tudtára élvezetét. Mocskosabbnál mocskosabb gondolatokkal ködösített agyában csak még inkább megerősödött az elhatározás, megszerzi Őt, kerüljön bármennyibe. Egy éjszaka, mely akkor lelassulna, hogy érezze kiszemeltjét, mint eddig soha, hogy a Földön maradva mocskos hangok közt lépjenek át a gyönyör kapuján, egyszer akarná ezt, de tenne arról, Macskája utána csak Hoseokkal teli gondolatokkal várja, mikor kapja meg újra ugyanazt, mint első, de nem utolsó alkalommal.
Hangos volt a zene, mire édes Macskája táncolt, Hoseok mellkasában lüktetett a basszus, szíve pedig torkában. Mióta eszét tudja, a táncnak élt, imádta csinálni, csakúgy, mint nézni és bár már rengeteg produkciónak lehetett nézője, az éppen nem olyan messze táncoló műalkotásához egyik sem ért fel, még csak a közelében sem voltak. Egész lénye táncolt, ruhával takart, de így is kivehetően gyönyörű teste, arca, melyet Hoseok a végtelenségig bámulna, minden a zenére mozgott úgy, mint senki más. Jimin táncosnak született. Tehetséggel ehhez a szórakoztatáshoz, de nem erre az életformára. Tudását, adottságait színpadon mutatja meg, ami körül nem zsűrik ülnek, nem táncosok nézik, füst lengi körül, nem effekt ez, égő cigaretták káros eredménye. Porban csillogó gyémánt.
Hoseok bal térdére téve jobb bokáját dőlt hátra egy kényelmesebb pozíció reményében, hogy a gyönyörű táncosa - ki még nem az övé, elméjét homályosító szégyentelen táncát zavartalanul élvezhesse. A látvány egy labirintus volt, miben a férfi egy helyben ülve veszett el egyre jobban, ám nem bánta, sőt, még inkább el akart merülni, akárcsak a Macskában, de messze még a cél, Hoseok szépen sorjában akart haladni. Biztos volt benne, a táncos átélt már sok mindent, részese volt rosszban, jóban is, a férfi pont ezért akarta neki megmutatni a legjobbat. Miként Jimin kápráztatja el Hoseokot, hasonlóképp akarja Hoseok elvenni annak eszét.
Jimin haja fekete volt, tán feketébb, mint az éjszaka, minek sokat látó szeme és néma szája lenne kettejük lepedők közt folyó táncának egyetlen szemtanúja. Ezek a sötét tincsek tapadtak gyönyörű arcának hibátlan bőrére, homlokára lágyan terült haja lógott Jimin szemébe, ami még inkább ínyére volt Hoseoknak, még jobban imponált nézőjének. Hányszor fantáziált már Jung Hoseok arról, hogy Park Jimin egyszer végre miatta zihál, miatta fárad ki, miatta szántják fel tökéletes bőrét csillogó cseppek. Úgy, ahogyan mindig látja előadásainak végezetével. Hoseok táncra hívná Macskáját, táncra, minek utolsó mozdulatai más eredménnyel szolgálnának, valami sokkal jobbal, sokkal emlékezetesebbel, mint egy aranyérem vagy elismerő vastaps.
A légkört harapni lehetett volna Hoseok körül, kinek annyi minden hatott idegeire, érzékeire, hogy már egy ideje agya sem funkcionál a megszokott módon. Működik még egyáltalán? Nem is érdekelte, egy szemernyit sem.
A Macska mozgása egyszerre volt kecses, éles, erős és lágy, egy testben egyesült rengeteg minden, ami a külső szemlélő józanságát játszi könnyedséggel képes elűzni. Ki nem mondott rajongója, Jung torkán a maró alkohol hirtelen rossz útra tért, köhögésre késztetve a férfit, mikor szemérmetlen táncosa kéjesen vezette végig a sötét rúdon hosszú nyelvét, tekintete, mely Hoseok figyelmét ismét magával ragadta, alighanem az őrület szélére sodorta nézőjét. Fejét lágyan csóválva vigyorodott el mocskosan Macskája pimaszságán, hitt a szemének, hogy egy ilyen isteni teremtény akarja elvenni már alig-alig józan eszét, miközben muszáj volt meggyőznie önmagát, igaz, amit lát. Millió alkalom után is képes a jelenség elkápráztatni Hoseokot és tudja, nem lesz ez másképp soha.
Szinte már piros, dús ajkakkal áldotta meg a sors Jimint, amik halvány görbületben végződtek, amint lelépett a színpadról, ezzel sok, kíváncsian csillogó szempárra csalódottságot hintve. Hoseok egy pillanatra sem vette le szemét prédájáról, kinek fekete öltözete valamelyest elrejtette őt a tömegben. A férfi nem izgult, nem esett kétségbe, hiszen tudta, a Macska merre megy. Mindig ugyanaz a forgatókönyv: bőrkabátját magához véve megy ki a táncos cigizni, miután szűkös helyzetbe sodort jó pár kíváncsi szemlélőt.
Hasonlóképpen tett Hoseok is, felkapva kabátját indult meg áldozata felé, akár egy éhes vad, lábait elhatározása hajtotta, ma elkapja végre kiszemeltjét, ebbe senki és semmi nem avatkozhat bele.
Kint a levegő az éjszaka kései óráira hivatkozva hűlt le, ezt érezte Hoseok is bőrén az apró szédülés mellett, amit a friss levegőre való kilépés idézett elő fejében, amint tüdejébe a csípős hideg szökött be a benti fülledt alkoholszagban terjengő légkör helyett. Hangtalanul lépkedett előre, mígnem megpillantotta Jimint a bejárattól nem messze álló utcai lámpa tompa fénye alatt, amint az fejét lehajtva tett aprócska lépéseket erre-arra, ujjai közt hanyagul tartva az égő cigarettát. Talpig feketében burkolózva lénye még így is fényesen csillogott Hoseok szemeiben, egy csillag volt, mi egyre közelebbinek látszik, valami elérhetetlennek tűnő közeli szépség. Megjelenése, aurája ezekben a percekben más volt, hasonló, de mégsem ugyanolyan, mint mikor a színpadon van. Ha Hoseok nem tudná, ki ez - ami a foglalkozását illeti - könnyedén hinne abban, egy egyszerű, nemes lelkű fiatal, ki reggel felkel, iskolába megy, délután pedig egy kávézóban görnyed házi feladata felett. Ám Ő egy angyalnak álcázott ördög volt, ha nem maga a Sátán fia, kivel Hoseok annyira szeretne bűnbe esni, ennek nem megtörténtét gondolná ő az emberiség bűnének, hisz szinte már teljesen biztos volt abban, hogy ez az ördögi Macska által olyan gyönyörben lenne része, miben talán eddig még soha.
Hoseok a téglafalnak dőlve volt egyelőre csendes csodáló. Jimin pedig anélkül, hogy tudná, itt is közönsége van, csendesen szívta cigijét halványan dideregve, amiért a hideg teste átöleli felizzott testét és nézte ahogyan cigijének füstje felszáll, majd eltűnik. Ő is ezt szerette volna, eltűnni innen, ne lássák többet az emberek, nevét ne ejtse ki többé egyetlen nyálas száj sem, csak eltűnni akart, megszűnni.
Rövid ujjaival felszisszenve kezdte dörzsölgetni bal combját, ami az utóbbi időben egyre többször fájdult meg, okát nem tudta, de nem is érdekelte, csak azt akarta, hogy múljon el. Ezek a mozdulatok viszont igencsak tetszettek a távolból leselkedő Hoseoknak, fantáziája egyből életre kelt, miként foghatná ő azokat a vastag, feszes combokat, körmeivel vörös csíkokkal tarkítaná, bele is harapna, kóstolná a finom bőrt, vagy éppen azok fonódnának dereka köré, bánná is ő, csak már érezhetné. De nem akart semmit elsietni, még várt egy kicsit, mielőtt kilép a fal takarása mögül.
A Macska sóhajtva ült le a lámpa tövébe, karjait térdein pihentetve emelte fejét a sötét ég felé, szemeit lehunyva engedett ki újabb adag levegőt, mi apró gomolyfelhőben távozott, hasonló sorsra jutva, mint a bűzrúdja füstje. Nyakára ezzel tökéletes rálátás nyílt, a gyönyörű nyakára, mi mintha kiabálna, nedves csókokkal hintse be Hoseok, fogával karcolja azt, fogja közre ujjaival, nyomja úgy az ágyneműbe Őt és tegye a magáévá szégyentelenül. Jimin nem is volt tisztában azzal, minden szimpla mozdulata az őrületbe kergeti figyelőjét.
Hoseok egy idő után kabátja zsebébe rejtve kezeit közelítette meg a csendben ülőt, ki mikor közeledő léptek tompa hangját hallotta, kíváncsian emelte fel kék kontaktlencsével takart íriszeit. Egzotikus, szinte már természetfeletti látványt nyújtott, amint sötét lényét majdhogynem világító szemei megtörték, fenséges pillantásait ezzel még inkább a magaslatokba emelve. Így még még inkább hasonlított egy macskára. Hoseok látta már igazi szemszínét is, de ez a megjelenés, különlegesség megbolondította. Egyre nehezebbé vált számára, hogy uralkodjon állati ösztönein, hogy magáévá ne itt, a világ szeme láttára tegye. Bár, nem érdekelné, a legkevésbé sem, sőt, büszkeséggel töltené el, ha látnák, milyen műalkotás birtokosa, milyen gyönyörű hangokat tud kicsalni belőle. Hiszen Hoseok biztos volt abban, is Macskája élvezettel teli hangja szebb, jobb hallgatni, mint bármi mást ezen a világon - bármit megtenne, csak hogy hallja.
Már egészen közel került célpontjához, rálátása megváltozott, a lámpa is más szögből szórta rá fényes sugarát, így más perspektívából csodálhatta Őt. A izzadságcseppek, mik még a benti tánca végett díszítették bőrét, nagy része már eltűnt, de néhány még mindig gyémántként csillogott bőrén, luxus, drága, sőt, megfizethetetlen kincsnek ábrázolva ezzel viselőjét.
Hoseok szíve dübörgött mellkasában, és a tény, hogy Macskája szája centikre van az ő ékességétől, miután megállt előtte, nem segített abban, hogy a forróság, melyet magában érez, lecsillapodjon egy kicsit is. Ez látszott is rajta a külvilággal szemben, de takarni nem is akarta, hiszen az is szemtanúja volt, aki okozta.
Jimin féloldalas vigyorral pillantott fel szempillái alól Hoseok árgus szemeire, megformálva a szavakat dús ajkaival.
- Szép sátor - szökkent fel szemöldöke, hangja egyszerre volt játékos és alattomos. Tudta ő, mikre képes, tudta ő nagyon jól.
- Örülök, hogy tetszik - bólintott egyet Hoseok szintén mocskos vigyorra húzva ajkait, melyekbe mélyen mélyesztette fogát, mikor Macskája tekintete ismét férfiasságára terelődött. Lassan guggolt le Jiminhez, így szemtől-szembe kerülve egymáshoz. Mindkettejük szemében csillogott valami, valami sötét, mégis csillagokhoz hasonló - Mondd csak szépségem, máshoz is értesz-e annyit, mint a tánchoz?
- 121 ezer wonért* a csillagokat is lehozom neked - lehelte Jimin Hoseok ajkaira, mit csak ketten hallhattak, bár más nem is volt jelen rajtuk kívül. Hoseok reakciója Jimint újabb magabiztos vigyorra késztette.
- 121 ezer? - ismételte a férfi felvont szemöldökkel.
- Tán nem érek neked annyit? A jelenlegi állásod nem ezt mutatja - kuncogott fel Jimin.
Hoseok hümmögve túrt az előtte lévő fekete hajába, ezzel kiseperve annak szeméből a tincseket, lassan vezette végig ujjait a puha hajkoronában, továbbra sem akart semmit elkapkodni. Már így is közelebb volt céljához, mint eddig valaha, de esze ágában sem volt itt megállni. A haj, melyet gondolataiban már sokszor tépett, miközben testük szinte egybe olvadva mozgott egyszerre, pont ugyanolyan selymes, tépni való volt, mint minden alkalommal, mikor agyán átgördültek a képek. Ennek fényében bele se mert gondolni, az extázis, a bódító érzés, Macskája szűk forrósága a valóéletben milyen mennyei lehet. Meg akarta tapasztalni, minél hamarabb.
- Hogy megérsz-e nekem ennyit? - hümmögött ismét, és hajából kivezetve ujjait az előtte ülő ajkaira simított, lágyan, de annál követelőzőbben érintve a bársonyos párnákat, melyeket már most hevesen csókolt volna. Jimin félig nyílt ajkakkal és lehunyt szempillákkal fenséges látványt nyújtott, mindezt megszépítve egyenletlenül, mégis rendezetten álló hajával, ami Hoseok hosszú ujjai befolyása miatt álltak úgy. A férfi több ilyen nyomot akart hagyni Macskáján, megszakítva a bőr tökéletességét, foltokkal akarta díszíteni, vörös csíkokkal, hogy másnap mind szótlanul árulkodjon az előző este eseményeiről. - Többet is.
Jiminről sütött a büszkeség valamilyen formája, miközben a meglepettség is szétáradt tökéletes testében. Az előtte guggoló férfinak ingyen megtenne bármit, de lelkét melengette a tudat, hogy a férfi még pénzt is áldozna rá, csakhogy megmutassa, mit tud. Értékesnek hitte magát, habár ez csak még jobban aláásta emberségét, ám jelen pillanatban semmi nem érdekelte.
Hoseok mélyeket szippantott a levegőből, mely most Jimin illatától volt más, mint eddig, férfias kölnie és a cigi szaga olyan elegyet képzett, ami akár egy kábítószer, úgy hatott Hoseok érzékeire. Nem tudott betelni a Macskával.
Lassan csusszantak le ujjai Jimin nyakán egészen mellkasáig, mire a bőrkabát alatt lévő lenge fekete ing kivágása tökéletes rálátást biztosított. A bőr, minek tapintása jobb volt, mint a legdrágább selyemé most nyirkos volt az odaszáradt izzadságtól, mellkasa lassan de nagyokat emelkedett, ezzel érzékeltetve érintőjének, gazdájának az érzéki érintések tetszenek. Hoseok eddig egyszer látta Macskája felsőtestét, anélkül, hogy bármi takarja, akkor is észveszejtő táncát járta, a látvány ezidáig nem kopott, a férfi elméjébe vésődött, egy piktogram volt, minek jelentése egy volt: a táncos egy műalkotás. Rengetegszer ismétlődött ez Hoseokban, nem tudta más jelzővel illetni Jimin szépségét, lehetetlennek tűnt, hogy létezzen egyetlen egy szó, ami pontosan leírja a látványt.
- Gyere - szinte suttogta a Macska hirtelen, miután megragadva Hoseok csuklóját megállította azt mindennemű mozgásban. A csukló tulajdonosa meglepetten emelte rá tekintetét, de szóbeli választ nem kapott, már csak arra eszmélt fel, hogy a Macska sürgetően húzza maga után egy, a bár eldugott szegletében lévő helyiségbe, melynek zárja halkan kattant, amint Jimin bezárta azt.
- Nocsak, újabb produkció? - vigyorodott el Hoseok mellkasa előtt keresztezve karjait. A férfit meglepte a nála kisebb reakciója és viselkedése, hiszen nem úgy történtek az események, ahogyan ő tervezte. Felesleges volt mindenféle győzködés, mindenféle cselekedet, Jimin felülírva mindezt vetette oda magát a vadásznak.
- Ma este én leszek a tánctér, te pedig a táncos - lépett közelebb hozzá a másik, akárcsak egy macska. Nem hiába aggatta rá Hoseok ezt a becenevet. Ravasz de kecses mozgása, titokzatos, ugyanakkor figyelmet követelő tekintete, vékony, formás alakja mind egy gyönyörű macskává tette Őt.
Míg az épület minden szegletét a DJ által kevert zene töltötte be, míg a már részeg, vagy még csak kótyagos emberek mozogtak a tánctérben, addig ebben a szobában felejthetetlen tánc folyt, Jimin zenéje árulkodott Hoseok ritmusáról.
*Körülbelül 30 ezer forint.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése