Jungkook szemszöge
Jeon Jungkook. Még mindig furcsállom ezt a nevet, amit már születésem óta viselek. Azaz, csak az emberi alakom viseli.
97 év alatt az ember, akarom mondani, főnix hamar be tud illeszkedni az emberek közé. Velem csak egy volt a bökkenő, nem akartam. Az emberi lények a legönteltebb és legkapzsibb lények a világon. Szerencsésnek tartom magam, hogy nem vagyok egy közülük.
Főnixként az élet sokkal egyszerűbb. Ilyenkor nem kell foglalkoznom a mindennapos problémákkal, szabad lehetek. Repülés közben a szél társammá lesz s együtt uraljuk az eget.
Ilyenkor csak én létezek és drága atyám, a Nap. Alattam, a földön minden elvész, porszemnyi méretűvé válik.
Minden egyes alkalommal többet és többet akarok, ismerni akarom a végtelen égbolt minden pontját. Végleg szabad akarok lenni.
Busan. Drága szülővárosom, de rég is volt már. Ne aggódj, most visszatérek újult erővel és újult elmével. Ezúttal itt maradok. Igérem, vigyázni fogok rád s erdejedet, óceánod dicső ékkövekként fogom kezelni.
Jimin szemszöge
Messzire nyúló sötét erdő, mélyén él a Fehér Vezér, ki őrzi minden érző lélek álmát, nyugodtsággal hinti be a felhevült elmét, biztonságot sugároz, gondoskodik. Láthatatlan a halandónak, egy őrző-védő, mit cselekedetei ábrázolnak. Uralkodó itt, király ott, különleges lény, karmai közt csücsül a világa, melyben született, szárnyai alatt terül el a Föld, minden élőlényével.
Ő a jóság, ő a remény, ő a sárkány király.
Láttam már háborút, éltem már békében, szemtanuja voltam ember kéz általi pusztításnak, talán részese is voltam, egyszer romboltam, máskor építettem. Éltem Európa szívében, majd Afrika szegletében, voltam kislány, voltam megőszült, munkájába fáradt öreg ember. Boldog volt az életem vagy éppen betegségben haltam. Rengeteget megéltem már, de mind akár egy tollvonás valódi énem naplójának fehér lapjain. Minden oldalon egy újabb fejezet, benne kusza vagy épp rendezett sorok mesélnek eddigi életeimről, de épphogy felnyitom szemem, máris egy új kezdődik. Az emberi élet mulandó, hosszúnak tűnő rövidke perc. Egy perc, mely élethosszig regél.
30 éve íródó új történetem főhőse egy busani lakos, van két szeme, egy szája, orra. Reggel felkel, este lefekszik. Nem tűnik ki a tömegből, normális életet élő férfi.
Ki tudja meddig vagyok még koreai, és hogy mi leszek utána? Csak az tudna rá válaszolni, aki a jövőbe lát.
Évtizedek sorakoznak hátam mögött, tapasztaltabb vagyok, mint egy bölcsnek hívott ember, a tortámon már három gyertya égne, mégis fiatal vagyok még, valódi énem életének köves útjára alig-alig léptem. És hogy hol a vége az előttem hosszan elnyúló ösvénynek? Talán nem érem el, nem látom sosem. Hiszen sárkány vagyok, halhatatlan, egy védelmező lény, akinek az egyszerű emberek hálásak. A tudtuk nélkül hálásak, hiszen a tudtuk nélkül védem a dél-koreai nagyvárost, Busant. Busan az enyém, és ami az enyém, ahhoz más keze, karma nem ér. Aranyszabály ez, ami szerint élek, és aki nem tudja, teszek azért, hogy míg szíve egy utolsót nem dobban, megjegyezze.
Az égen sárkány király vagyok, immáron a sárkányok legnagyobbika, Bai Long, a Földön Park Jimin vagyok, a vállalat legjobb dolgozója.
Jeon Jungkook. Még mindig furcsállom ezt a nevet, amit már születésem óta viselek. Azaz, csak az emberi alakom viseli.
97 év alatt az ember, akarom mondani, főnix hamar be tud illeszkedni az emberek közé. Velem csak egy volt a bökkenő, nem akartam. Az emberi lények a legönteltebb és legkapzsibb lények a világon. Szerencsésnek tartom magam, hogy nem vagyok egy közülük.
Főnixként az élet sokkal egyszerűbb. Ilyenkor nem kell foglalkoznom a mindennapos problémákkal, szabad lehetek. Repülés közben a szél társammá lesz s együtt uraljuk az eget.
Ilyenkor csak én létezek és drága atyám, a Nap. Alattam, a földön minden elvész, porszemnyi méretűvé válik.
Minden egyes alkalommal többet és többet akarok, ismerni akarom a végtelen égbolt minden pontját. Végleg szabad akarok lenni.
Busan. Drága szülővárosom, de rég is volt már. Ne aggódj, most visszatérek újult erővel és újult elmével. Ezúttal itt maradok. Igérem, vigyázni fogok rád s erdejedet, óceánod dicső ékkövekként fogom kezelni.
Jimin szemszöge
Messzire nyúló sötét erdő, mélyén él a Fehér Vezér, ki őrzi minden érző lélek álmát, nyugodtsággal hinti be a felhevült elmét, biztonságot sugároz, gondoskodik. Láthatatlan a halandónak, egy őrző-védő, mit cselekedetei ábrázolnak. Uralkodó itt, király ott, különleges lény, karmai közt csücsül a világa, melyben született, szárnyai alatt terül el a Föld, minden élőlényével.
Ő a jóság, ő a remény, ő a sárkány király.
Láttam már háborút, éltem már békében, szemtanuja voltam ember kéz általi pusztításnak, talán részese is voltam, egyszer romboltam, máskor építettem. Éltem Európa szívében, majd Afrika szegletében, voltam kislány, voltam megőszült, munkájába fáradt öreg ember. Boldog volt az életem vagy éppen betegségben haltam. Rengeteget megéltem már, de mind akár egy tollvonás valódi énem naplójának fehér lapjain. Minden oldalon egy újabb fejezet, benne kusza vagy épp rendezett sorok mesélnek eddigi életeimről, de épphogy felnyitom szemem, máris egy új kezdődik. Az emberi élet mulandó, hosszúnak tűnő rövidke perc. Egy perc, mely élethosszig regél.
30 éve íródó új történetem főhőse egy busani lakos, van két szeme, egy szája, orra. Reggel felkel, este lefekszik. Nem tűnik ki a tömegből, normális életet élő férfi.
Ki tudja meddig vagyok még koreai, és hogy mi leszek utána? Csak az tudna rá válaszolni, aki a jövőbe lát.
Évtizedek sorakoznak hátam mögött, tapasztaltabb vagyok, mint egy bölcsnek hívott ember, a tortámon már három gyertya égne, mégis fiatal vagyok még, valódi énem életének köves útjára alig-alig léptem. És hogy hol a vége az előttem hosszan elnyúló ösvénynek? Talán nem érem el, nem látom sosem. Hiszen sárkány vagyok, halhatatlan, egy védelmező lény, akinek az egyszerű emberek hálásak. A tudtuk nélkül hálásak, hiszen a tudtuk nélkül védem a dél-koreai nagyvárost, Busant. Busan az enyém, és ami az enyém, ahhoz más keze, karma nem ér. Aranyszabály ez, ami szerint élek, és aki nem tudja, teszek azért, hogy míg szíve egy utolsót nem dobban, megjegyezze.
Az égen sárkány király vagyok, immáron a sárkányok legnagyobbika, Bai Long, a Földön Park Jimin vagyok, a vállalat legjobb dolgozója.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése